Félfrancia varrás – lapos varrás

Mindkét néven emlegetjük. Az idősebbek félfrancia varrásnak ismerik, a fiatalabb korosztály már lapos varrásként tanulta az iskolában. Mármint a ruhaipari sulikban. 🙂

Ez a varrat, a neve is erre utal, hasonlít a francia varráshoz. Lényeges, hogy ennél a varrásnál sem kell tisztázót használnunk ahhoz, hogy a széleket eldolgozzuk. De varrástechnikailag nagyon fontos eltérések vannak!

Nézzük lépésről lépésre a varrás menetét!

Mintás anyagot választottam a bemutatáshoz, hogy egyértelműek legyenek a képek.

A francia varrást úgy kezdtük, hogy az anyagdarabokat a fonák oldalukkal fordítottuk össze. Itt NEM! Az anyagokat színoldallal szemben fektetem egymásra, de nem teljes fedésben, hanem egy kicsit elcsúsztatva!

Majd a következő lépésben azt a keskeny anyagszélt ráhajtom a másikra.

Gombostűvel rögzítettem. Persze ez nem kötelező, de nem mindig ilyen egyszerű az anyagkezelés.

Majd ezt a visszahajtott részt levarrtam.

Ezzel e lépéssel tulajdonképpen az első szabad él zárt lett, mivel ráhajtottam a másik anyagszélt. Az ott már biztosan nem fog tudni elbomlani.

Ezután szétnyitottam a két anyagdarabot, és levasaltam a varratot a varrás irányába.

Ezen a következő képen látszik, hogy a hajtás aljában ( a levasalt varrásszélesség  “tövében” ) ott van a második szabad él.

Ez még itt foszlásnak indulhat, ezért ezt a szabad szélt is zárt varrattá kell tenni. Tehát egy másik varrattal elfedni. Ezért a levasalt varrásszélességet egy második varrattal újra levarrom. Mutatom:

Ezzel a lapos varrás el is készült. Igazán nem bonyolult. 🙂 A következő galéria képein láthatod a végeredményt.

This slideshow requires JavaScript.

Fontos!

• Nincs tisztázó.
• Két varrás, ezért megerősített varratnak is hívják.
• Az első varrás 3 mm, a második 5 mm széles. Lehet eltérő, de az első mindig keskenyebb legyen, hogy a rojtok ne lógjanak ki!
• Nem azonos a varrásszélesség!

Felhasználási terület

Pont azért, mivel ez egy megerősített varrat, nagyobb igénybevétel esetén használják. Gondolj csak bele, a farmernadrágok háta közepe nagyon sok esetben így van megvarrva. De a mai napig használják munkásruhák varrásánál is. Mivel belül nincs tisztázott varrat, nehezebben bomlik fel az összevarrás mentén. ( Nehezebben húzzuk ki a szálát. )

Ágyneműket is varrtak így régen. Illetve kötényeket. Amikor még nem 140 cm volt az elterjedt anyagszélesség, akkor toldani kellett mindenképp az anyagot, hogy körbeérjen a csípőn. Ha így toldották meg, akkor jobban bírta a mosást, és akár a kötény mindkét oldalát is lehetett használni. 🙂

Tetszett a bejegyzés? Akkor oszd meg, kérlek!

Ha nem szeretnéd a véletlenre bízni, hogy a következő írásomat is eléd sodorja az élet ( 🙂 ), akkor a képernyő jobb oldalán jelentkezz a blog követésére! Köszönöm! Ne feledd, mostantól nyerhetsz is vele!