Lehet, hogy megköveznek a véleményemért bizonyos körökben, de elég speciálisan gondolkodom a divatról. 🙂 Számomra már nem létezik, vagy inkább amolyan ” úri mulatság”.
A szocializmus korában nőttem fel. Komoly elvárások voltak a megjelenéssel kapcsolatban, Soha nem felejtem, amikor felső tagozatban egyszer az osztályfőnököm félrehívott, és helyre tett. A gond az volt, hogy nem tetszettek neki a színeim. Egy világosabb barna szoknya volt rajtam. Hosszú, A vonalú, derékon körben megkötős, amolyan “randi szoknya”. Ezzel még nem is volt semmi probléma. De én felelőtlen, felvettem hozzá egy kék pulóvert! Nem is értem, hogy tehettem?! 😀 A kedves tanárnő szerint az nem volt illendő. Már nem emlékszem, abban az évben pont mi volt a “menő”, de biztosan nem a barna-kék kombináció. A divat akkor annyit jelentett, hogy megmondták az okosok, hogy mikor mit kell hordani. Nem is nagyon volt más lehetőség, mert azzal árasztották el a boltokat. Adott évben választhattál csónak nyak és csónak nyak között. 🙂
Korábban is voltak német divatlapok, OTTO katalógus, meg a társaik. De elég különc volt, aki egyrészt megengedhette magának, másrészt meg merte tenni, hogy nem a nagy átlag szerint öltözött.
Aztán jött az internet, és minden megváltozott. Kinyílt a világ, ahogy minden másban, az öltözködésben is. Kezdtek keveredni a különböző népek viseleti szokásai. Egy darabig ez durva volt. 🙂 Pl egyik nyáron mindenki török bugyogóban járt …. 🙂
Azt gondolom, és ez kizárólag csak a személyes véleményem…. hogy a klasszikus értelemben vett divat, ami meghatározta az emberek öltözködését, az ma már nem létezik.
…. Van a divat, mint iparág, és ezzel együtt járnak a nagy divatházak. A hangzatos márkanevek. De ezek már az esetek nagy százalékában nem a hétköznapi embereknek szólnak. Egy-egy divatbemutató sokszor (valljuk be!) nevetséges, hordhatatlan kreációkat vonultat fel. Megnézzük, persze a bulvár lapokban, vagy akár a szaklapokban, tv-ben is, ha bennfentesek vagyunk. De a napi öltözködésünket ezek már nem befolyásolják.
…… És van a praktikum. 🙂 Én ebben hiszek. Persze valószínű a véleményemet az is befolyásolja, hogy lassan 5 éve Londonban élek. Itt rengeteg náció keveredik, így már szinte bármit látok, semmin nem csodálkozom. A kiskosztüm-edzőcipő kombináció már rég nem veri ki nálam a biztosítékot. 🙂 De komolyra fordítva a szót, azt gondolom, hogy amíg egy kinézet tiszta, rendezett, igényes, addig nem foglalkozom vele, hogy követi-e az aktuális divatot. Mivel az öltözködés egyre inkább az önkifejezés részét képezi, nem is nagyon megfogható már az a fogalomkör, hogy mi számít divatosnak.
Végül, ruhás szakemberként Mindenkit, Téged is arra buzdítalak, hogy ne azzal foglalkozz, hogy ki mit gondol, hanem próbáld megtalálni a saját stílusod! Hogy jól érezd Magad a saját bőrödben.
Ehhez nagyon sok praktikus ötlet áll a rendelkezésedre. Ha követed a bejegyzéseimet, találkozni fogsz párral. 🙂 Nem kell nagy dolgokra gondolni…. Egy rávarrt folt a farmernaci zsebén, vagy egy átalakított szoknya, és máris egyedi lesz a ruhád.
Ne fogd vissza Magad! 🙂
Ha a jövőben szeretnél értesülni a frissen megjelenő bejegyzésekről, a képernyő jobb oldalán jelentkezz a blog követésére!
Köszönöm, ha megosztod! 🙂
Imadom a blogod! Hianypotlo, igenyes, keresetlen, igazi segitseg a hobbivarronoknek. Divat? Amiben az illeto oszinten jol erzi magat es nem art neki. (Persze vannak munkahoz, regihoz kotodo elvarasok a megjelenessel kapcsolatban) de igy igy. Szerintem sokan varrhatunk azert, hogy ne legyunk kiszolgaltatva a csonaknyak vs csonaknyak helyzeteknek 🙂
Köszi! ?